Apukám katona volt. 1974-ben mint békefenntartó, kivezényelték Vietnámba. Az ott történtekről nem beszélhetett, de hazaérkezve azért megtapasztaltunk pár dolgot, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mivel 6-7 éves voltam.
Amit apu mesélt, azt meg nem igazán nekem mesélte, mindig az épp aktuális udvarlómnak, barátomnak mutatta a fényképeket, az onnan hozott tárgyakat, és akkor buggyantak elő az ahhoz kapcsolódó történetek.
Pl. egy: A táborhelyük HUE-ben volt. Ha segítségre szorultak, a helyiek szívesen álltak rendelkezésükre a katonáknak, mivel a fizetségük dollár volt. Így aztán egy-egy "beosztás" elnyeréséhez olykor sorban álltak a delikvensek.
Apukám vasalásra fogadott fel egy helybéli asszonyt. Szolgálatból szállására érve azt látta, hogy a nő guggolva a padlón egyengeti a ruhát. Apu odaszólt neki, hogy miért nem az asztalon teszi mindezt?
Másnap, a nő az asztalon guggolt...