Így én is jártam.
Óvodás koromban szőke voltam, de ahogy nőttem, úgy barnultam. Harminc tájékán járhattam, amikor érzelmileg erősen kezdtem kötődni egy vörös hajú fiúhoz, és mikor már elmúlt a varázs, emlékként fejemre tettem :-) Szóval évekig virított a fejkoronám. Aztán egyik kolléganőm rábeszélt, váltsak. A szőke a kék szememhez jól állna. Váltottam. Hosszú fodrász-folyamat volt, mire természetes szőke hatást értem el. De valami miatt a végeredménytől ingerült, és ideges lettem. Ráadásul szó szerint megijedtem, amikor séta közben a kirakatüvegben megláttam magam. Idegen nézett vissza rám. És bevillant, ettől lehet rossz a közérzetem. Hazavágtáztam, a régebbről megmaradt fél tubus barna krémet kikevertem, és szinte érezhetően nyugodtam lefele, ahogy kentem a fejemre... Azóta nem festem ... immáron barna vagyok, itt-ott ősz hajfoltokkal:-)
